Dietetikus - A cukorbetegség (diabetes mellitus) és dietetoterápiája

A cukorbetegség komplex anyagcserezavar, ahol a szénhidrát-anyagcsere zavara dominál. Leegyszerűsítve a betegség oka
az abszolút vagy relatív inzulinhiány.Többféle felosztása közül a legelterjedtebb a következő: l-es típusú klasszikus lassan
kialakuló autoimmun forma és a 2-es típusú nem inzulindependens. A cukorbetegek 90%-a 2-es típusú diabeteses. Esetükben
a genetikai meghatározottságon túlmenően kiemelkedő jelentőségű kóroki tényező az elhízás.
A kórképhez gyakran kapcsolódik hypertonia és a zsíranyagcsere zavara, aminek következtében a cardiovascularis
betegségek kockázata fokozottabb. A túlsúly kialakulásával párhuzamosan megjelenik a romló glükóztolerancia, ami a
normális testtömeg visszaállításakor normalizálódhat. Ez az oka annak, hogy a 2 -es típusú diabetesesek diétájának célja
elsődlegesen a testtömeg normalizálása. A fizikai erőkifejtésnél az izomsejtek inzulin nélkül is képesek glükózt felvenni,
felhasználni, és ezzel inzulint megtakarítani, ezért a testmozgás egyidejűleg előnyös az elhízás és a cukoranyagcsere
zavarainak kivédésére. Az l-es típusú cukorbetegségre az endogén inzulintermelés megszűnése, így abszolút inzulinhiány
jellemző.Normális anyagcsere-állapot esetén a vér cukorszintje, amely alatt a vér szőlőcukor- (glükóz-) tartalmát értjük,
éhgyomorra és általában étkezések előtt 4,5-5,5 mmol/l között, de mindenképpen 6 mmol/l alatt van. (1 mmol/l vércukor
deciliterenként 18 mg szőlőcukornak felel meg, ezért az átlagosan 5 mmol/l-es normális vércukorszint esetén minden dl
vérben 100 mg, azaz 0,1 g szőlőcukor van. Ha nagy mennyiségű szénhidrát bevitelére vagy 75 g szőlőcukor elfogyasztására
kerül sor (ezt nevezik orális, azaz szájon át történő glükózterhelésnek), a vércukorszint 1 óra múlva 7-11 mmol/l közé
emelkedik, 2 óra múltán pedig visszatér a kiindulási érték közelébe, de mindenképpen 8 mmol/l alá süllyed.
Mindenfajta cukorbetegség közös jellemzője a vércukorszint kórosan magas volta. Ez a diabétesz megjelenése előtt
éhgyomorra nem, csupán szénhidrátokkal történő terhelés nyomán mutatható ki. Azt az állapotot, amelynél az éhgyomri
vércukorszint 6 mmol/l alatt található, de orális cukorterhelés után 2 óra múlva 8-11 mmol/l között marad, azaz nem tér
vissza a kiindulási érték közelébe, csökkent glükóztoleranciának nevezzük. Amikor viszont már az éhgyomri vércukorszintek
is rendszeresen meghaladják a 6 mmol/l-es küszöböt, terhelést követően 2 óra múlva pedig 11 mmol/l fölött maradnak,
valódi vagy nyílt diabétesszel állunk szemben. A vérben felszaporodott cukor a vizeletben is megjelenik, holott normálisan a
vizelet nem tartalmaz cukrot.

Miért kell diétáznia a cukorbetegnek?
Az inzulinkezelés alatt álló cukorbetegnek azért kell diétáznia, mert az alkalmazott inzulinkészítmények hatásgörbéje nem
fedi le a táplálékokból felszívódó szénhidrátok által okozott vércukor-emelkedést. Amennyiben:
Még a külön adagolt, gyors hatású inzulin hatástartama is 4-6 óra (kivéve az egyetlen extra gyorshatású Humalogot), míg az
étkezés utáni vércukor-emelkedés tartama nem haladja meg a 3 órát. Amennyiben a beteg elhúzódó hatású inzulint is kap -
és ez általánosnak mondható -, az inzulinhatás további 6-8 órán keresztül fennáll, és a szervezetben közepesen magas
inzulinszintek állandósulnak. Ez teszi szükségessé a gyakori (napjában 5-7-szeri) étkezést, ezen belül rendszeres
szénhidrátbevitelt, mert e nélkül a vércukor kórosan alacsony, hipoglikémiás tartományba esne le.
Soha, még az úgynevezett intenzív inzulinkezelés keretei között sem biztosítható a vércukor kellően alacsony szinten tartása
túlzott mennyiségű szénhidrátbevitelt követően, mert a bőr alá (szubkután) bejuttatott inzulin nem képes oly gyorsan és oly
magas vérinzulinszintek létrehozására, mint az egészséges szervezet. Ez az oka annak, hogy az inzulinnal kezelt cukorbeteg
egyszerre csupán korlátozott mennyiségű szénhidrátot fogyaszthat.
Az étrend energiatartalma: A diétának testre szabottnak kell lennie. Azaz; a normális testsúlyú cukorbetegnek
összességében naponta annyi energiához kell juttatnia a szervezetét, amennyit az - az életkor, testmagasság, az anyagcsere
jellemzői, a végzett fizikai tevékenység függvényében - megkíván.
Az étrend összetétele: Világszerte a zsírban és fehérjében szegény, viszont szénhidrátokban dús diétát tartják optimálisnak a
cukorbetegek számára. A napi energia-bevitel 50 %-ának kell szénhidrátokból származnia. A korszerű diabéteszes étrend
összetétele tehát: 50 % szénhidrát, 20 % fehérje és 30 % zsír.
Minden étkezésnek megfelelő mennyiségű szénhidrátot kell tartalmaznia. Ennek oka inzulinnal kezelt cukorbetegek esetében
az, hogy ha a folyamatos inzulinhatást nem ellensúlyozzák gyakran ismétlődő szénhidrátbevitellel, a vércukorszint leesése,
hipoglikémia következhet be
A cukorbetegek kerüljék a vércukrot gyorsan emelő élelmiszer, étel, ital fogyasztását!

A diabéteszes diéta tápanyagairól
Szénhidrátok: A cukorbeteg étrendjének talán legkörültekintőbben mérlegelendő alkotórészei, melyek legfőbb energiát
szolgáltató tápanyagaink közé tartoznak. Két fő csoportba sorolandók:Egyik csoportjukat alkotják a már részben tárgyalt
cukrok. Közülük mindenekelőtt a természetes formában előforduló tejcukor (tej, aludttej, joghurt, kefir), gyümölcscukor,
illetve gyümölcscukor, szőlőcukor és répacukor keverékei (gyümölcsökben, "diétás" befőttekben, lekvárokban, dzsemekben,
"light" gyümölcsnektárokban) kaphatnak helyet. Mivel a tejcukor közepes mértékben emeli a vércukorszintet, a tej, joghurt,
kefir stb. egy-kétszerre elosztva, 2-4 dl napi mennyiségben fogyasztható.
A gyümölcsök fogyasztását - a citrusfélék mellett a hazai gyümölcsök túlnyomó többségét beleértve - a korábbinál nagyobb
mértékben javaslom. Természetesen a magasabb cukortartalmú banánból, szőlőből csupán minimális mennyiséget, a
cseresznyéből, meggyből, sárgabarackból többet, a görögdinnyéből, málnából, eperből még többet fogyaszthat a cukorbeteg.
A különféle gyümölcsök napi mennyisége - szénhidráttartalmuk figyelembevételével - 100 és 1000 g között ingadozhat, 3-4
részre elosztva, és természetszerűleg a naponta fogyasztásra javasolt szénhidrátmennyiségbe beszámítva. Tehát nem a
szokásos kenyér, burgonya, rizs, tészta stb. mellé, hanem részben vagy egészben helyettük fogyaszthat gyümölcsöt a
cukorbeteg. Tudnunk kell, hogy a gyümölcsök kitűnően alkalmazhatók cukorbetegek fogyókúrájában is. Tartalmazzák
ugyanis a szervezet számára feltétlenül szükséges szénhidrátot (cukrokat), ezenkívül élelmi rostot, vitaminokat - főként
C-vitamint - fontos ásványi sókat, viszont magas víztartalmuk révén igen energiaszegények. Így például ha valaki heti
egy-egy napon csak másfél kg, átlag 10 % cukrot tartalmazó gyümölcsöt eszik meg, ez az ily módon elfogyasztott 150 g
szénhidráttal együtt mindössze 2520 kJ (600 kcal) bevitelét jelenti. A cukrok mellett a szénhidrátok másik - fontosabb -
előfordulási formája a keményítő. Ez a gabonafélék (búza, rozs, árpa, kukorica), továbbá a rizs, a burgonya, a szójabab és a
száraz borsó, lencse, szárazbab, valamint a gesztenye legfőbb alkotóeleme. Minden növény - így a főzelékfélék, zöldségek is -
tartalmaz keményítőt, de míg az előbbiek 20-70 % közötti mennyiségben, az utóbbiak többnyire 5 % körül. Tehát minden
lisztesáru nagyrészt keményítőt tartalmaz, és általuk jutunk a felvett szénhidrátok többségéhez. A cukorbetegek
mindenfajta gabonából származó élelmiszert, továbbá rizst, burgonyát, kukoricát, szóját stb. fogyaszthatnak, azok tényleges
szénhidráttartalmának figyelembevételével. Ezen túlmenően azonban tekintettel kell lenni például egyik oldalon a burgonya
gyors vércukoremelő hatására (magas glikémiás indexére), a másik oldalon viszont az olasz típusú tészták (spagetti,
makaróni) viszonylag kedvező vércukoremelő hatására (alacsony glikémiás indexére). A különbség oka, a durumbbúzából
készült lisztesáruk keményítője nagyrészt amilóz, amely - szemben a legtöbb lisztfajta keményítőjében domináló
amilopektinnel - lényegesen alacsonyabb glikémiás indexű. Ez azzal magyarázható, hogy az amilóz szénlánca egyenes, míg az
amilopektiné elágazó, és így több kapcsolódási lehetőséget biztosít az amiláz enzim számára. Ezért az amilopektin a
bélcsatornában gyorsabban bomlik glükózra. A kenyérfélék közül helytelen a zsemlét előnyben részesíteni. Kívánatosabb a
magas rosttartalmú "barna" és "fekete" kenyér fogyasztása. A speciális - szójás, sajtos stb. - kenyerek csupán alig kevesebb
szénhidrátot, viszont több zsiradékot tartalmaznak, ezért energiában gazdagabbak. Kivételt képez a diétás búzakorpás
kenyér, mely 100 g-onként csupán 22 g szénhidrátot tartalmaz. A száraz hüvelyesek a legelőnyösebben használható
élelmiszerek közé tartoznak igen alacsony glikémiás indexük miatt. Viszont minél kisebb energiatartalmú étrendre utalt egy
cukorbeteg, annál inkább zöldségek, főzelékek és gyümölcsök formájában javasolható a szénhidrátok felvétele. Így optimális
hatású, 4200 kJ-os (1000 kcal) étrendet a kenyér, zsemle, tésztafélék teljes mellőzésével is el lehet képzelni. Egyébként
célszerű, ha a cukorbeteg ismeri a magasabb szénhidráttartalmú, ezért az étrendbe feltétlenül beszámítandó
szénhidráthordozók mellett a - szokásos adagban - beszámítás nélkül, "szabadon" fogyasztható szénhidrátforrásokat is.
Ezek: brokkoli, búzakorpa, cukor nélkül készített cékla, csalamádé, cukkini, fejes saláta, fokhagyma, gomba, karalábé, karfiol,
(fejes, vörös, savanyú) káposzta, kelbimbó, kelkáposzta, kínai kel, padlizsán, paradicsom, paraj, patiszon, petrezselyem,
póréhagyma, rebarbara, retek, sóska, spárga, tök, uborka (kovászos, saláta-, savanyú), vöröshagyma, zeller, zöldbab,
zöldpaprika. Jó, ha rendelkezik a cukorbeteg kis táblázatokkal, melyek segíthetnek a szénhidráthordozó élelmiszerek
szemmel történő becslésében. Emellett tanácsolni szoktam betegeinknek, hogy a rendszeresen fogyasztott élelmiszereket
több alkalommal mérjék meg - nyers, tisztított állapotban, illetve az elkészítés után -, egyrészt hogy kiszámíthassák
szénhidráttartalmukat, és ezt követően jobb megközelítéssel becsülhessék meg azt, másrészt hogy fogalmat alkothassanak
az ételek elkészítése során végbemenő térfogatváltozásról (például rizs, száraztészta főzése kapcsán).

Fehérjék: Míg a növényi eredetű élelmiszereink a legfőbb szénhidráthordozók, addig a fehérjék esetében általában állati
eredetű élelmiszerekre gondol.Milyen fehérjehordozókat ajánlhatok ezek után a diabéteszesek figyelmébe? Általában a
zsírban (azaz energiában) szegényebbeket, éspedig annál szegényebbet, minél energiaszegényebb a javasolt étrend. Egy
4200 kJ-os (1000 kcal) diétába eszerint elsősorban a grillcsirke, a gépsonka, az 1,5 %-os (vagy alacsonyabb) zsírtartalmú tej
stb. illeszthető be. De még egy 7600 kJ-os (1800 kcal) étrendbe is csak 1-1 szelet téliszalámi vagy 1-1 karika szárazkolbász
kerülhet bele, különben ezek nagy zsírtartalma kiszorítja a laktató, nagyobb fehérje- és alacsonyabb zsírtartalmú
felvágottakat, sajtokat. Azaz a cukorbetegek többségének nem kívánatos mást fogyasztani mint baromfit, sovány sertés- és
marhahúst, halat, 100 g-onként 1260 kJ-nál (300 kcal) kevesebb energiát tartalmazó sajtokat és felvágottakat - már ami a
fehérjét illeti. Tojásból - beleszámítva a száraztésztákban lévőt is - elsősorban magas koleszterintartalma miatt átlagosan
nem több, mint napi 1 elfogyasztása kívánatos.A fehérjehordozó tejtermékekből és húsárukból sem fogyaszthat tehát
akármit vagy akármennyit a cukorbeteg: ügyelnie kell arra, hogy étrendjének energiatartalma ne emelkedjék a kívánatos
fölé, másrészt hogy ne billenjen fel a zsír javára az optimális szénhidrát-fehérje-zsír arány. Mindez elkerülhető, ha a
fogyasztott élelmiszerek szénhidrát- és energiatartalmának együttes szem előtt tartásával állítja össze étrendjét.

Zsiradékok: Ami az érelmeszesedés szempontjából fokozottan veszélyeztetett cukorbetegeket illeti, kívánatos, hogy a
zsiradékok közül a növényi eredetűeket részesítsék előnyben. Miután az állati eredetű zsírok rejtett zsiradék formájában
benne vannak állati eredetű fehérjeforrásainkban, fogyasztásuk nem mellőzhető, csupán - részben a húsáruk, tejtermékek
megválogatásával, részben a korszerű konyhatechnika alkalmazásával - mérsékelhető. A korszerű növényi eredetű zsírok
közül cukorbetegek számára fogyasztásra különösen ajánlhatók a margarinok, főként az igen egészséges
zsírsav-összetételű, energiaszegény, light készítmények. Míg a növényi olajok koleszterint egyáltalán nem tartalmaznak, a
tejjel készült margarinok koleszterintartalma olyan minimális, hogy elhanyagolható. Bizonyos esetekben még a növényi
eredetű zsiradékok alkalmazása is nehézségbe ütközhet. Így például a 4200 kJ-os (1000 kcal) étrend olyan kevés zsiradékot
tartalmazhat - azt is csak rejtett zsír formájában -, hogy az ételek elkészítésénél még olajat sem szabad használni, és
zsírmentes konyhatechnikát kell alkalmazni. Az 5900 kJ-os (1400 kcal) étrendhez - még mindig gondosan megválogatott
tejtermékek és húsáruk felhasználása mellett - javasolható minimális növényi zsiradék alkalmazása a megengedett
energiahatáron belül. A 7600 kJ-os (1800 kcal) és e fölötti energiatartalmú étrendnél az ételek elkészítésénél főzőmargarint
és olajat javasolhatok. A cukorbetegek túlnyomó többsége esetében kívánatos tehát - az állati eredetű zsír teljes mellőzése -
csak olajat és főzőmargarint használni az ételek elkészítésénél, a vajat pedig teljes egészében margarinnal helyettesíteni.
Oda kell figyelni az energiaszegény készítmények helyes alkalmazására! Amennyiben például a 60 % energiatartalmú "Delma
light" margarint kétszeres vastagságban kenik a kenyérre, veszélybe kerülhet az étrend energiaszegénysége.

Növényi rostok: Köztudott, hogy az elmúlt 50-100 év során kontinensünk emberének táplálkozása rostszegénnyé vált.
Ennek számos kedvezőtlen következményével találkozhatunk. A rostszegény táplálkozás leggyakrabban székrekedéshez
vezet, de szerepet tulajdonítanak neki a cukorbetegség létrejöttében és a vastagbélrákok szaporodásában is.
A cukorbetegek - abban az esetben, ha javaslatom alapján sok főzeléket, salátát, gyümölcsöt, valamint fehér kenyér helyett
korpás kenyeret fogyasztanak - e téren is optimális szintre emelhetik táplálkozásukat. Fogyókúrában kiváló szolgálatot tehet
- ráadásul a rostfelvételt is jelentősen növeli - a zabkorpa és a búzakorpa fogyasztása. Mindkettő tejben, joghurtban stb.
keverhető el, napi 3-6 evőkanálnyi mennyiségben. Jelentősen csökkenthetik az étvágyat, rendezhetik a bélműködést és
biztosíthatják a fogyókúra sikerét

Mesterséges édesítőszerek: A diétás élelmiszerek két nagy csoportját különböztetem meg:
Mesterséges édesítőszerek és a velük készült italok. Az ételek és italok készítésénél ma és még bizonyára igen hosszú ideig
ezek töltik be a legfőbb szerepet, nemcsak a cukorbetegek részére, de mindenki étrendjében, aki fogyókúrázik, vagy
egyszerűen csak kerülni akarja a túlzott cukorfogyasztást, és egészségesebben óhajt táplálkozni. Közös jellemzőjük, hogy
energiát nem tartalmaznak (az aszpartam energiatartalma gyakorlatilag elhanyagolható), tehát a legenergiaszegényebb
étrendbe is beleilleszthetők. Tabletták, porok és folyadékok formájában kerülnek forgalomba, s fontos alkotórészeit képezik
az energiaszegény vagy energiamentes üdítő italoknak és gyümölcsnektároknak is. Szerte a világon és ma már hazánkban is
négyfajta mesterséges édesítőszert forgalmaznak. Ezek: a szaharin, a ciklamát, az aceszulfám-K és az aszpartam

Cukorhelyettesítők
Cukorhelyettesítő anyagok és a velük készült sütő- és édesipari termékek. Minden olyan édesipari vagy sütőipari terméknél -
legyen az csokoládé, desszert, torta, piskóta -, ahol nélkülözhetetlen a cukor tömege, mesterséges édesítőszerek nem
használhatók. Ez esetben csak az úgynevezett "cukorhelyettesítők" jöhetnek szóba. A gyakorlatban két fajtájukkal
rendelkezünk: az egyik a gyümölcscukor (fruktóz), a másik a szorbit

Diéta és élvezeti szerek
Kávé, tea: 1-3 dupla fekete, illetve 2-4 csésze tea naponta elfogyasztható, ha egyéb betegség miatt nem ellenjavallt. A
koffein gyakorlatilag nem emeli a vércukorszintet.
Alkoholos italok: három fajtájukat kell elkülöníteni; a jelentős mennyiségben cukrot tartalmazókat, a cukrot kis
mennyiségben, illetve egyáltalán nem tartalmazókat.
A cukros likőrök, desszertborok, édes és félédes pezsgők, barna sörök erősen emelik a vércukrot, ezért kerülendők.
A sörök mérsékelt vércukor-emelkedést okoznak, ezért naponta 1 pohárnyi mennyiséggel fogyaszthatók (ez kb. 1 zsemle
vércukoremelő hatásának felel meg).

Hipoglikémia alatt a vér cukortartalmának 3 mmol/l alá történő esését értjük. Enyhe esetben a cukorbetegnek azonnal
cukrot, lehetőleg 10-15 g-nyi glükóztablettát - lehetőleg vízzel - célszerű magához venni. Csupán ennek hiányában
fogyasszon répacukrot (szaharózt), ezt is elsősorban oldatban, mint amilyen a szokványos üdítőital. A szaharóznak ugyanis
előbb le kell bomlania glükózzá és fruktózzá, azaz szőlőcukorrá és gyümölcscukorrá, és akkor is csak a glükóz- (szőlőcukor-)
komponens emeli a vércukrot. Ezzel szemben a tiszta szőlőcukor azonnal felszívódik. Ezt követően viszont célszerű
keményítőtartalmú táplálékot is (kenyér, zsemle, burgonya, tészta stb.) fogyasztani, hogy a hipoglikémia ne térjen vissza.
Semmi esetben nem célszerű csokoládét, fagylaltot, vajkrémes süteményt adni hipoglikémiában, mert ezek meglehetősen
lassan emelik a vércukrot.